Omega - Hajnali óceán

Itt vagyunk egymagunk,
Az éjszakában hosszú még az út.
Gyengülnek lépteink,
Vállainkon túl nehéz a múlt.
Földereng a pusztaságon túl az óceán,
A víz szagát hozza már a szél,
És égi jelt kapunk,
Hogy a zarándoklatunk véget ér.

Nézd a hajnali óceánt,
Hulljon gyűrt ruhánk,
S térdeljünk a fényben!

Nézd! Rongyos szárnyaink,
Csorbult karmaink,
Tűnnek már az éjben.

Nézd! A hajnali óceán
Lemossa porruhánk,
S tisztulunk a szélben.

Nézz a Nappal szembe, nézz!
A fényben az égig érsz,
S megpihensz talán
Az ezüst óceán hajnalán.

Emlékezz, volt idő,
Mikor értettük a farkasok szavát.
Emlékezz, volt idő,
Mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát.
És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint,
És azt hittük, az ég mindig sötét,
Ezért bánt, hogy itt vagyunk,
Mert a zarándoklatunk véget ért.

Nézd a hajnali óceánt,
Hulljon gyűrt ruhánk,
S térdeljünk a fényben!

Nézd! Rongyos szárnyaink,
Csorbult karmaink,
Tűnnek már az éjben.

Nézd! A hajnali óceán
Lemossa porruhánk,
S tisztulunk a szélben.

Nézz a Nappal szembe, nézz!
A fényben az égig érsz,
S megpihensz talán
Az ezüst óceán hajnalán