Az arcnélküli ember mindenre kész,
A gúnyos tükörképpel bátran szembenéz.
Nem veszíthet semmit, hisz még arca sincs,
S nem tudod, kié a féltve őrzött kincs.
Az arcnélküli ember ma még jó barát,
De játszi könnyedséggel köpönyeget vált.
Pecsétes papírok mögé bújik el,
Minden nap egy másik álarcot visel.
Az arcnélküli ember sötét lelke mély,
Tőle származik a névtelen levél.
Gyűlöl minden arcot s minden nagy nevet,
Ha rájössz erre, könnyen felismerheted.