Álmos reggelen csak néz rám most is arra vár,
hogy átöleljem végre s újra magamhoz szorítsam már,
Oh fényes napsugár, fekete szemű álomlány!
Álmos reggelen csak hív, szemével int felém,
némán, szavak nélkül kér, mégis hangja egy költemény,
mert egy szívdobbanás többet ér, mint bármi más.
Refr.:
vár egy lány, vár egy lány csak rám,
úgy vártam már, hogy várjon rám ez a lány.
Az idő gyorsan száll, meg nem áll,
el sem hinném, több mint másfél éves már!
Miriam vár, Miriam vár csak rám.
Énrám!
Érzem bőre bársonyát, mikor hozzám ér,
haján megcsillan a fény és a szívem az egekig ér.
Oh! Istenem, de szép, földöntúli álomkép.
Játék minden perc és minden édes pillanat.
Néha mégis sír, de könnyeiből semmi meg nem marad,
mert a szép tündérmesék álmaiban élhet még.
Refr.:
vár egy lány, vár egy lány csak rám,
vártam már, hogy várjon rám ez a lány.
Az idő gyorsan száll, meg nem áll,
el sem hinném, több mint másfél éves már!
Miriam vár, Miriam vár csak rám.
Énrám!
Benne él minden dal, minden érzés.
Ha rám néz a lelkembe lát.
Ma még itt van, de egyszer majd elhívja őt
a végtelen világ.