Edda Muvek - Árnyék a falon

Én - én vagyok az egyetlen,
Akivel, ha beszéltem,
Mindig õszinte volt.
És reggel, ha megláttam a tükörben,
Ott volt, ha akartam, ha nem,
Szembe jött az életem.


Sok gyõzelem és kudarc,
Amivel, ha van erõd, mégis
Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd.
Ez elég, talán elég.

Körberajzolt árnyékképem
Szomorúan néz rám a falról.
Együtt megyünk végig az úton már talán?

Nehéz, hisz minden bizonytalan,
És velem együtt sokan keressük, hol a kiút?!

Nézd, álmodni sem merünk már!
Valaki elõl futottál,
A szíved vadul kalapál.