Süllyedő utakon összedőlt házak,
A kidobott tükrök valakire várnak.
Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
A házak fölött száll, kínoz egy ének.
Olcsó cigid, szívod és fújod,
Önmagad egyre, egyre nehezebben húzod.
Fejed lehajtanád, padra vagy földre,
Lesnek rád fák mögé rejtőzve.
Veletek nőttem fel, házak, városok,
Fáradt villamosok, kőhidak.
Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
Vadítja lelkem, kínoz egy ének.
Mondd el, mit szeretnél,
Te kicsi, te nagy, csúnya, és szép,
Vagy régen elveszett, amire vágysz,
És kínoz egy ének, akárhol jársz.
Vasúti várótermek, pénznyelő automaták,
Zsúfolt vonatok, részeg katonák.
Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
A házak fölött száll, kínoz egy ének.
Éjszaka van, a hold a földre ásít,
A falak mögött az altató még kábít.
Autók rohannak, keletnek és délnek,
Minden utcán kísért egy ének.